Kalocsai Zsolt, az RSM DTM Zrt. vezérigazgatójának kommentje a nyugdíjrendszer változása kapcsán

A tegnapi miniszterelnöki bejelentés a magánnyugdíjrendszert érintő tervezett intézkedésekről láthatóan egyre nagyobb vihart kavar. Várható volt, hogy előbb vagy utóbb a magánnyugdíj-rendszert érintő változás bejelentésre kerül, hiszen egyrészt ismertek voltak a kormány ez irányú tervei, másrészt az EU az elszámolási szabályokkal kapcsolatosan nem túl régen elutasító választ adott.

A bizonytalanságnak az szolgáltat táptalajt, hogy a jövőbeni befizetések tekintetében nem világos, hogy az eddigi egyéni számlás nyilvántartással és vagyontömeggel mi történik majd. Hiszen amíg az eddigi magán-nyugdíjpénztári befizetéseket a tagok követni tudták, tehát a megtakarítás, a befektetés hozama, valamint a pénztári költség is nyomon követhető volt, az állami rendszerben ez hiányzik. Ebből következően felmerül a kérdés: minden megy a nagy kalapba? Tekintettel arra, hogy az állami nyugdíjrendszer még nem képes az egyéni számlás nyilvántartásra, elképzelhetőnek tartom, hogy az egyéni számlás nyilvántartás a pénztári rendszer teljes átalakításáig – ami a hallottak alapján várható – megmarad. Kérdés, hogy egy egyéni számlás nyilvántartási rendszer mikorra tud felállni az állami nyugdíjrendszerben, amennyiben a kabinet ebben az irányban képzeli el a nyugdíjrendszer átalakítását. További kérdésként merül fel, hogy az eddigi nyugdíjpénztári befizetésekkel mi fog történni, azt milyen módon kívánja átvenni az állam?

Jelentős a veszélye annak, hogy a járulékfizetési fegyelem ismételten súlyosan sérül, hiszen a társadalom elöregedési trendeket ismerve, továbbá transzparenciát nélkülöző nyugdíjrendszert vélelmezve nehéz lesz elmagyarázni azt, hogy miért szükséges a minimálbér feletti összegnél magasabb összegre járulékot fizetni, nem beszélve arról, hogy az osztalékjövedelem adóterhelése jelentősen csökkeni fog a tervek szerint.